Egy menedzser, aki szerelmes lett a vidéki létbe
Szákszend egy szívet melengető kis falu, kedves, dolgos emberekkel. Nem titok, ezt mind Ildikótól tudjuk, aki lelkesen mesél élményeiről, ami egy 1909-ben épült parasztház és pajta megvásárlásával indult.
Én igazából csak egy szép kertre, kertészkedésre vágytam!
Ezért kezdtem keresni egy Budapesttől könnyen elérhető helyet. Már az idevezető első út is lenyűgözött, az autópályáról letérve a mezőkön és kis falvakon keresztül megérkezve úgy éreztem, ez itt pont a világ közepe!
Ez az 1909-ben épült vályogház teljesen eredeti és jó állapotban volt
Az utolsó lakó, egy új épületrészt épített… Na ezt kellett egyedül lebontani és újraépíteni. A régi vályogház mellett az épület végében az egykori istállót is felújítottuk.
Vintage és eklektikus
Az új rész hálószobájába egy kis vintage eleganciát csempésztem be.
A régi vályogház és az istálló felújítása
Itt elengedtem a képzeletem. Igyekeztem mindent megtartani, amit lehetett. A régi ajtók, ablakok és a vastag vályogfalak mai napig a ház lelkét adják. Az istállóban megmaradtak az öreg vályúk, a falak vízüveggel átkenve az eredeti valójukat mutatják a borjúitatóból pedig mosdókagyló lett.
Az új épületrészt már modernebb stílusban álmodtam meg
Nem századfordulós hangulatúra terveztem meg, azt akartam, hogy kicsit modernebb legyen, de mégis harmonikus a környező részekkel.
Mire jó egy rusztikus tolóajtó?
A konyhából egy praktikus tolóajtón át lépünk az angol télikertbe.
Együttélés a természettel
Vidékre költözni azt jelenti, hogy az ember a menedzseréletből átkapcsol az „emberi életre”. Most együtt élek a természettel. Giccsesen fog hangzani, de ha kinézek az ablakon boldogság tölti el a szívemet. Talán én is valóban emberibb lettem.