Márai Sándor és Mezei Mária 1941-ben találkozott egymással. Találkozniuk kellett, így volt elrendelve. Viharos szerelmük gyorsan csapott fel, és nagyon gyorsan ért véget, a polgári értékeket valló író ugyanis nős volt. Mezei Mária soha nem gyógyult ki teljesen a szerelemből és a csalódásból, melynek részleteiről naplójából és későbbi férjétől tudunk.
- Németh Ványi Klári
- Archív
A magyar színművészet egyik legsajátosabb egyénisége
Mezei Mária 1909. október 16-án született Kecskeméten. Életének első napjai drámai veszteséget hoztak számára, ugyanis édesanyja a szülést követően gyermekágyi lázban meghalt. Az édesapára hárult a feladat, hogy az újszülött csecsemőt ellássa, gondozza. 11 hónap telt el, amikor megismerkedett egy magánál hat évvel fiatalabb özvegy dzsentri asszonnyal, akit 10 éves gyermekével együtt magához fogadott. Az új feleségnek remek kapcsolatai voltak Erdélyben, így családja segítségével könnyedén talált állást férjének Székelyudvarhelyen. Majd a férj a protekciós állást rövid idő után felmondta és Szegeden ügyvédi irodát nyitott.
Évekkel később lánya, Mária, apja pályáját követve jogot hallgatott a Szegedi Egyetemen, ahol megismerte első férjét, Paulovics Tibort. Nagyon szoros és mély volt a kapcsolatuk, együtt fedezték fel a zenét, az irodalmat, a lírát, együtt éheztek a hónap végén, és örültek egymás sikereinek, mégis a feleség egy bál után összecsomagolt, és elhagyta férjét. Apjával közölte, hogy színésznőnek áll, Budapestre költözik.
Budapesten Rózsahegyi Kálmán színésziskoláját végezte el, Miskolc, Szeged, majd Budapest színházaiban játszott. A fellépések és a munka lekötötte minden idejét, energiáját. Aztán 1940 őszén vagy 1941 elején a színésznő találkozott Márai Sándor íróval. A kapcsolat titokban zajlott, Mezei naplójában is csak név nélkül említi szerelmét. Későbbi férje, Lelbach János így nyilatkozott Szigethy Gábor színháztörténésznek a viszonyról: „Esedékes volt ez a találkozás. Ez olyan titkolt-titkos szerelemféle volt. Beszélgetnivalójuk volt. Gyötörték egymást.
Márai és Mezei is rajongott Krúdyért, s mindkettőjük – tehetségéhez mérten – mellőzött volt a háború idejében.
Volt tehát kapcsolódási pont, amely mentén elindíthatták a barátságot, mely az első perctől kezdve perzselően heves és titokzatosan édes szerelem volt.
Részleteket nem tudunk a szerelemről, csak annyit, amennyit a színésznő naplója elárul. Az bizonyos, hogy titokban zajlott minden, a lehető legnagyobb odafigyeléssel és körültekintéssel szervezték meg a találkozókat. Mivel ismertek voltak a nyilvánosság előtt, a közös kávézást, ebédet vagy sétát szigorúan a barátság köntösébe öltöztették. Remekül játszották szerepüket, még Márai felesége is elhitte, hogy férje csak kedves ismerősként tekint a nőre.
Mezei egyre szerelmesebb volt, egyre jobban kötődött és vágyakozott. Márai ezzel szemben képes volt megtartani a távolságot, ahhoz, hogy hamarosan szakítani tudjon. „A nőnek nem hiszek, néha tisztelem, néha szeretem őket, de értelmemmel nem volt soha közöm hozzájuk, s ezért nem is fáj elválni közülök senkitől. Ők voltak a szelíd nővérek, szerepük volt életemben, de egészen közel nem jöhettek hozzám soha.” Ilyen sorokat csak olyan ember írhat, akit sokat sértettek, és aki megtanulta távol tartani magát a viharos érzésektől. S az olyan alkotó is, aki az alkotáshoz szükséges józanságát sem akarta feláldozni a szenvedély oltárán.
Márai a kapcsolat kezdete után néhány hónappal hideg fejjel és röviden lezárta a viszonyt. „Más dolgom van, el kell mennem”. Ezekkel a szavakkal tőrt döfött a színésznő szívébe, aki egy időre belerokkant a szakításba. Naplója szerint hét évig nem hegedt a seb.
A színésznő 1948-ig egyedül él.
Aztán az utcán egyszer csak megszólította egy fiatal fiú, hogy hazakísérné: „Értse meg, azért születtem, hogy magára vigyázzak, hiszen hároméves gyerek”. – mondta a fiú a színésznőnek. A fiatalember a 18 éves Lelbach János volt, aki a találkozást követően hét évig hűségesen kísérte a nála 21 évvel idősebb művésznőt mindenhova.. Lelbach színtisztán állta a szavát, ugyanis a színésznő férje, barátja, sofőrje, mindenese volt az asszony élete végéig
Márai Sándor naplójában, feljegyzéseiben sehol sem találjuk nyomát a Mezei szerelemnek. Lelbach János tárta fel Szigethy Gábor színháztörténész előtt a részleteket. Úgy gondolta, hogy a Máraihoz fűződő szerelem is az igazság része, még ha az kettejük igazsága is, amelynek valódi titkait csakis a két szerelmes tudhatja.
(A cikk részlet a Veranda magazin 2013. május-júniusi számában megjelent cikkből.)
