Éva és Szabolcs értően és jó ízléssel berendezett gyönyörű palóc parasztházában fogadott bennünket. Az ő történeteiket hallgatva még inkább a szívébe zárja az ember ezt a különleges gyöngyszemet: Hollókőt
- Boros Edit
- Fruitline
Hollókői hétköznapok szívvel, kedvvel, szeretettel
A kora tavaszi napsütésben lenyűgöző látványt nyújtanak Hollókő girbe-gurba utcáin sorakozó jellegzetes öreg házak. Fotókon is szép, de „élőben” beleszippantani ennek a mesevilágnak a hangulatát magával ragadó! A hófehérre meszelt falak és sötétbarna faablakok, tornácok barátságos látványa, a rendezett, virágos porták sora… azon kapjuk magunkat, hogy egyfajta honi büszkeségérzés vesz erőt rajtunk mialatt ennek az autentikus, gyönyörű kis magyar falunak az utcáin baktatunk..
„Sohasem jártam Hollókőn 2002 előtt és ez bántott!- kezdi a történetet Éva, miközben a madárcsicsergős kertben kávéval és süteménnyel kínál bennünket. – Amikor egyszer a közelben voltunk, kértem a férjemet, hogy tegyünk egy kis kitérőt a faluba! Ahogy itt sétálgattunk, egyszer csak észrevettük, hogy az egyik házra kitették: Eladó. Ekkor gondolkodtunk el rajta, hogy milyen jó is lenne nekünk itt egy ház… Már jó darabon továbbmentünk, amikor visszaszaladtam, letéptem a cetliről a telefonszámot és felhívtam a tulajdonost. Az ár elfogadhatónak tűnt, így időpontot egyeztettünk a megtekintésre. Következő szerdán már autóztunk idefelé, amikor odafordultam Szabolcshoz : az döntse el, hogy megvesszük vagy sem, hogy amikor belépünk, akkor mit fogunk ott érezni. Úgy is történt: kinyitották előttünk az ajtót, beléptünk a szinte üres házba… és abban a pillanatban világosan tudtam, hogy itt, Hollókőn nekem dolgom van! „
Berendezni egy százéves házat
Vendéglátóink otthona is az Ófalu védett házai közé tartozik. A zsákfalu (nagy szerencséjére) nem tartozott a gazdag települések közé, így nem bontották le az öreg házakat hogy „modernebb” kockaházakat építsenek a helyükbe. Nagy kihívás lehet ilyen kultúrtörténeti értéket őrző házat berendezni!
„Amikor megvettük csak az ónémet hálószoba garnitúra volt benne, egyébként teljesen üres volt. Szerettük volna megőrizni a parasztház hangulatát – úgy, hogy kényelmes legyen és minden funkciójában tökéletesen működjön. Segítséget is igénybe vettünk ehhez , két vidéki házak kialakításában jártas lakberendezőét, ők készítettek terveket és kezdték gyűjteni a tárgyakat. Szabolcs is járta az országot és a bútorokra ő talált rá. Szívvel- lélekkel kutatta fel és jó ízléssel választott. A drapériák főként Erdélyből érkeztek, sokáig gyűjtögettem őket . Az 1800-as években készült szuszékot és a pad fölötti szentképet falubeliektől kaptuk és restauráltattuk. Csak a konyhabútort készíttettük újonnan a szomszéd falubeli asztalossal. (A konyhagépeket szépen el tudtuk rejteni benne.) Szeretek szép helyen élni. Számit, hogy milyen tárgyakkal veszi magát az ember körül.
Úgy vagyok az otthonommal, hogy most így „készen van”. Sokszor csak leülök a füles fotelba, körbenézek és azt mondom magamnak, hogy semmit nem tennék odébb, semmit nem változtatnék…
Hollókő az élő falu
Majdnem 10 évig vártam arra, hogy az az érzés, hogy „nekem itt dolgom van”, az mit takar?… -tér vissza Éva a kezdetekhez. Viszonylag korán belekerültem ugyan a hollókői munkába a Hollókőért Közalapítvány kuratóriumának a tagjaként, de ott nem volt elég feladat a számomra. Most kezd kibontakozni, hogy mért kellett idejönnöm: a Hollókő Világörökség-kezelői Nonprofit Kft felügyelő bizottságában dolgozom, ez az egyik társadalmi munkám a másik pedig egy önkormányzati beruházási projekt vezetője vagyok. Egy fine- dinig étterem, a Masinás Vendéglő és Kávémérés megvalósításán dolgozunk, valamint egy sajtüzem és egy pékség létrehozásán, Jakabffy László, országos hírű gasztronómiai szakértővel, hogy a Hollókőre érkező vendégeket a helyhez méltóan tudjuk kiszolgálni.
Ami bizonyára szembetűnő, hogy Hollókő nem skanzen, hanem egy élő falu. A falu fejlődéséért és az itteni pezsgő életért egy nagy kvalitású ember igen sokat tett és tesz. Ő Szabó Csaba, a polgármesterünk. Mi, hollókőiek nagyon szerencsések vagyunk vele! Az ő gondolkozása, ötletei, munkaszeretete, elhívatottsága és bátorsága az igazi motor az értékek őrzésében és a fejlesztésekben.! Nélküle Hollókő nem lenne olyan, mint amilyen most.
Évikém, te nem vagy gyüttment!
Hollókő egy nagyon vallásos közösség, ahol mindenki mindenkinek a rokona. Én rögtön, az elején elhatároztam, hogy én ennek a közösségnek tagja szeretnék lenni, és nem csak mint egy gyüttment, hanem ennél egy szorosabb köteléket szeretnék kialakítani. Ahhoz, hogy egy közösség befogadjon alkalmazkodni kell az életstílusukhoz. Ennek a legjobb módja a templomba járás volt, a misére való elmenetel, mint egy biztos lehetőség arra, hogy az ember ott találkozzon a helyiekkel, akik örültek is ennek. Tavaly a kolbásztöltőversenynél beválogattak egy csapatba. Van itt egy olyan szabály, hogy a kolbásztöltő versenycsapatban csak 1 gyüttment lehet, a többinek hollókőinek kell lenni. Én hoztam a verőcei hentes barátunkat, hogy legyen egy kis tudás is a kolbásztöltéshez, és mondták nekem, hogy nyugodtan jöhet, mert te Évikém, te nem vagy gyüttment!”
